Egy Kopár öregkora

„Nem a Kopár az egyetlen a kategória jelesei közül, amelyik igenis megéri a pénzét, és versenyképes nemzetközileg is. Nem egyszer-másszor, hanem mindig, évjáratról évjáratra. Aztán meg lassacskán kiderült az is, hogy semmi sem igaz a gyors öregedésről szóló hőbörgésekből sem. Mindezekről szilveszter estéjén újfent megbizonyosodtunk.

Egy rég vásárolt, tíz éven át borhűtőben tárolt 2003-ast ért utol a sorsa. A szenzációsan fiatalos mélyrubin szín – semmi barnás árnyalat – elégedett szemrevételezése után szélesen-hömpölygősen áradó, éretten gyümölcsös-fűszeres illatoknak örvendhettünk. Százból is felismerném a Kopárt, szoktam gondolni ilyenkor, ami aligha igaz.

De sebaj, hiszen hogy ennek a bornak stílusa van, az sehogy sem vitás. A nagy bort a stílus mellett a gazdagság, a komplexitás és a harmónia teszi. Az a veres nagy, amely testes, kerek és meggyőző, mégis nélkülöz minden nehézkességet. Az ízek sokasága mellett vannak savak, cserek, szeszek bőségesen, csakhogy nem egymás terhére-kárára, hanem egybeolvadva, elegánsan. Szórakozzon a hálás fogyasztó, boldogan, elégedetten, és ismételgesse is, hogy: ez igen. Ennyi a lényeg.”